Szerző: Kocsis Noémi
Székesfehérvár - Inkább sörhasam legyen, mint vízfejem - vallja Hagymásy András, akinek első, Prágai kocsmakalauz című könyve egy hónapja látott napvilágot. A fehérvári szerzővel, aki a cseh kultúra elkötelezett terjesztése mellett civilben közgazdász és egy multicég kommunikációs igazgatója, milyen más körülmények között is beszélgethettünk a könyvről, mint egy korsó világos mellett?
- Igazán regényesen írod le a különböző prágai sörözőket és a hagyományos nevezetességeket, az ember szinte ott érzi magát. Tulajdonképpen hányszor is voltál prágai sörözőben?
- Képtelenség összeszámolni. Amikről ebben a könyvben írok, azokat mintegy
nyolc év alatt látogattam meg. A könyv műfaját egyébként én is nehezen tudnám
meghatározni: szándékosan nem akartam szimpla útikönyvet, mert olyanból rengeteg
van a piacon, s létezik sörkalauz is. Az útikönyvírás és az irodalom
határmezsgyéjén szerettem volna mozogni, s kicsit olyan képet festeni a
városról, amely a hétköznapi turistának nem lenne nyilvánvaló egy-két prágai
utazás után. A hivatalos Prága mögé akartam bekukkantani.
- Sörkalauz egy hagyományosan boros országban?
Egyébként hogyan hasonlítható össze a magyar és a cseh sörivó?
- Nos, valóban megrémülhetünk a statisztikák alapján, ugyanis a csehek fejenként évente százhatvan literes sörfogyasztással vezetik a listát. De a lényeg, hogy ennek ellenére nem inni járnak a kocsmába, hanem társadalmi életet élni. A cseh kocsma - a hospoda - az emberek közti kommunikáció és a társadalmi szocializáció színtere. Nekem éppen ez a világ tetszett meg, ezért mentem több mint százszor - rövidebb-hosszabb időre, olykor csak egy hétvégére - Csehországba az elmúlt 18 évben.
- Ki ne felejtsük a sört...
- Természetesen azért is, de az egész cseh kultúra, a gasztronómia, az irodalom, a nyelv, a zene fogott meg. Ami a sört illeti, még egyetemistaként az első prágai kocsmaélményem egy áprilisi hóesésben ért, mikor is a zord idő elől be kellett menekülnünk egy sörözőbe. Abban az évben nagy hó esett, és sokszor...
- Hogyan lett ebből írás?
- Mintegy tíz éve egy barátom kért meg, hogy írogassam meg ezeket az élményeimet, mert ő is éppen utazás előtt állt. Másik barát javaslatára közzétettem ezeket az interneten, és amikor már egészen sok lett belőle, idén tavaszra megérett a helyzet, hogy az Alinea Kiadó segítségével kötet legyen e benyomásaimból. Ezek a túrák úgy néztek ki, hogy reggel elindultunk 4-5-en a városban, mindenféle kiszámíthatatlan irá- nyokban haladtunk. Az egyes helyszíneken tapasztalt érzéseket, intuíciókat lejegyeztem, összegeztem, később szerkesztettem.
- Néhány nevezetes kocsmáról, például a szinte mindenki által ismert U Flekuról erőteljesen lerántod a leplet. Erre a csehek nem fognak felhördülni?
- Szerintem a tulajdonosokon kívül nem, a csehek ugyanis egyre ritkábban keresik fel e helyeket. Sajnálatos, de mára elvesztették jellegzetességeiket, kommersz helyekké váltak. Furcsa mániám, de inkább a kis, eldugott külvárosi, füstös-piszkos egységeket keressük, ahová bejön a kerületi polgármester, egy asztalhoz ül a postással, a kőművessegéddel, meg a szemközti kórház sebészprofesszorával, és ez a négy ember vidáman elbeszélget az élet dolgairól, a sportról, a nőkről, akár még a politikáról is. Nálunk vajon mit mondanának egy sebészprofesszorra vagy egy polgármesterre, ha ugyanezt megtenné?
- Kifinomult ízlése lesz-e annak, aki ennyit prágai söröz ?
- Nyilván van az embernek kedvence, és képes lesz felismerni az igazi értékeket. A cseh sörök óriási világában is azt mondom, próbáljuk meg a kistelepülések helyi főzdéinek söreit felkutatni, mert ezzel nem csak változatosabb ízvilághoz jutunk, de a multik környezetében a kicsik fennmaradását is elősegítjük. Ez a kis közös kelet-európai lokálpatriotizmus a söriparban ugyanúgy feladatunk kell legyen, mint másban.
- Legkedvesebb kocsma?
- Van, de ha elárulom, a kedves olvasók odacsődülnek, és akkor mi lesz az írói magányommal? Viccen kívül: azt javaslom, üljön a turista villamosra, utazzon pár megállót bármelyik irányba, és leszállva tévedjen el nyugodtan. Mert amikor az első sarkon befordul, éppen ott találja majd meg a legjobb sörözőben a legjobb sört.
- Mikorra ez az interjú megjelenik, Prágában leszel ismét, ott töltöd a szilvesztert. Ennél kerekebben nem is záródhatna ez az év.
- Még sohasem szilvesztereztem Prágában (máshol, cseh vidéken már kétszer is). Szállásom általában szokott lenni, de az sem mindig. Valahogy még mindig volt eddig. Egy biztos: sör lesz.